3. fejezet: Casting és hívások

Sziasztok. Itt a harmadik fejezet. Remélem tetszik. Új arc került a szereplők listájába. A ruhákról a képeket a fejezet végén találjátok. Jó olvasást!

Már pontosan tizenegy napja lakom Londonban. Voltam a leendő egyetememen, vettem egy telefont, és sok-sok kiegészítőt a házba. Feladtam egy hirdetést az interneten, hogy lakótársat keresek, de eddig még nem érkezett rá jelentkező. Ha más nem, be kell szerezzek egy macskát. Egyszerűen megőrülök attól, hogy egyedül vagyok. Bár nincs gondom a magánnyal... éjjel. De nappal nem bírom. Otthon mindig átugrottam valamelyik barátnőmhöz, vagy anyáékhoz, de itt mit kezdjek magammal? És ekkor pattant ki az eszemből a megoldás. Dolgozni fogok. Az én bankkártyám tartalma már így is eléggé fogyóban van. Nem mintha lett volna valaha okom panaszra az anyagi helyzetem miatt. A szüleimnek szerencsére mindig sok pénzük volt, így nem szenvedtem hiányt semmiben, de ha most jobban belegondolok, anyu igazán haragszik rám, mert otthagytam az imádott Amerikáját, így tőle nem sok segítségre számíthatok. Nem is kell.
Elkezdtem böngészni az online álláshirdetéseket, de nem sok sikerrel jártam. Nem tudtam elképzelni magam árúfeltöltőként egy hipermarketben, sőt az sem passzolt hozzám, hogy takarítsam egy jómódú brit család kastélyának a padlóját. Arra a döntésre jutottam, hogy még ma felkeresek egy diákszövetkezetet, és ott is próbálkozom.
Bő másfél óra múlva, már a helyszínen ültem, és a velem szemben dolgozó nő az adataimat vitte be a rendszerbe. Mint kiderült, a tagsági díj nekem duplája, mert nem vagyok Angol állampolgár. Mondhatom, igazán megérte. Ott se találtam semmit, bezzeg mikor kiléptem az iroda ajtaján, egy szórólapos lány a kezembe nyomott valami igazán érdekes olvasnivalót.
"Az M and P models felvételt hirdet.
Ha magasabb vagy, mint 170 centit, és szeretnéd magad kipróbálni a modell vagy statiszta szerepben, vagy csak kíváncsi vagy, hogy mennek nálunk a dolgok, akkor mindenképpen gyere el a stúdiónkba augusztus huszadikán. A jelentkezők közül három lány és három srác felvételt nyer a modelliskolánkba, ahonnan profiként vághat bele a szakmába. A casting délután 1-kor kerül megrendezésre. A zsűrik: Paul Dyrek (profi fotós),Gabrielle Tear (stylist) és Elena Rivas (modell és egyben az m and p elnöke) Minden érdeklődőt várunk. 3-4 Bentinck Street/ www.mandpmodels.com

Végre valami, ami kedvemre való. Még New Yorkban részt vettem egy ilyesmi castingon, csak az volt a gond, hogy mikor sorra kerültem, rájöttem, hogy erotikus tartalmú oldalakra és filmekbe keresnek dekoratív alanyokat. A pornó viszont igazán nem az én műfajom. Remélhetőleg itt most tényleg modelleket keresnek, és nem nagymellű szilikonszájú cicababákat, akik 2000 font ellenében ledobják a bugyit is.
Ha jól értelmeztem, holnap casting, így egy napos diétára fogtam magam, és a kajára és édességekre szánt pénzemet -sőt annak a kétszeresét- eltapsoltam az egyik plázában. Sajnálom, nem mehetek oda csak úgy akármiben. Gyorsan eljött a másnap, és én már reggel tízkor fél liter kávé után lázasan készülődtem. Egy fekete nadrágot kaptam magamra, egy vajszínű tunikát, rá - mivel elég hideg van- egy fekete kardigánt, világosbarna nyitott magassarkú cipőt, egy aranyszínű táskát, fehér napszemcsit,és egy aranyszerű fagyöngyökkel díszített nyakláncot kaptam magamra.
Már csak egy három fújás a Naomi Campbell - Exult parfümből és mehetek is.
Sikeres öt perces késéssel meg is érkeztem, ahol a kedves recepciós útba is igazított. Mikor beértem a terembe, egy lány rohant oda hozzám.
- Szia. Biztosan te vagy Elena - mosolygott. - Mikor kezdünk?
- Ejha. Szia. Azt hiszem te valaki mást keresel. Sarah vagyok - nyújtottam a kezem felé.
- Upsz. Bocsi, csak annyira... profinak tűnsz. - mondta a lány szégyenkezve. - Amúgy Melissa vagyok.
- Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is. Castingolsz? - mosolygott.
- Igen. Gondolom te is.
- Eltaláltad. Neked ez az első lesz?
- Nem. Volt már ehhez hasonló New Yorkban, csak abba belebuktam. Pornószínésznőt kerestek, engem pedig nem álottak meg olyan felszereltséggel, amilyen az olyan filmekben szükséges.
- Mit kerestél New Yorkban? - húzta fel a szemöldökét.
- Eddig ott laktam, csak most fűtött a szabadságvágy, úgyhogy itt kötöttem ki.
- Az ott mostmár biztosan Elena - vágott a szavamba Melissa - végre kezdődik.

Az az előbb említett Elena nevű csaj magyarázott nekünk úgy bő öt percet, hogy mindenkit egyenként hívnak be az irodába, majd bevonult. Mi lányok érkezés szerinti sorrendben mentünk be, tehát én voltam az utolsó. Mikor beléptem, a fotós, azt hiszem Paul fújt egy nagyot. Nem tudtam, hogy ez jót, vagy rosszat jelent.
- Helló - köszöntem félhangosan.
- Szia - mosolygott Elena, - foglalj helyet - mutatott a mellettem lévő székre.
- Köszönöm.
- Tehát kezdjük is. Mesélj magadról - adta ki az utasításokat Elena.
- Sarah Wright vagyok, New Yorkból. Huszonegy éves múltam, jelenleg albérletben élek itt Londonban, nem messze innen. Szeptemberben kezdem az utolsó évemet az egyetemen.
- A modell szakmában mennyire vagy jártas? Próbáltad már? - kérdezte Paul.
- Nem igazán. Egyszer voltam egy castingon, de végül nem lett belőle semmi.
- Portfóliód van? - szólalt meg Elena
- Igen, csak New Yorkban - feleltem. - Ha szükséges, egy pár napon belül el tudom hozni.
- Megköszönnénk - nézett körbe Elena, ugyanis ő ült közében.
- Mindig ilyen ruhákban járkálsz? - szegezte nekem a kérdést az a stylist... Gabrielle?
- Legtöbbször.
- Ilyen magassarkúban is?
- Magassarkút hetente egyszer vagy kétszer veszek fel, vagy különleges alkalmakkor.
- Értem. Most Paul fog rólad készíteni pár képet, amiken az érzelmeidet kell kifejezned - magyarázta Elena, mire Paul már a géppel előttem is termett.
- Rendben. Tehát akkor most légy boldog... mosolyogj... így jó. Most legyél szomorú... nagyon szomorú... és most dühös.. ordíts! - mire én minden kérésének eleget tettem.
- Köszönjük - mosolygott Elena - Akkor három órára gyere vissza, akkor lesz eredményhirdetés.
- Rendben. Viszlát - mondtam, majd gyorsított léptekkel elhagytam a helyet. Szükségem volt friss levegőre, annyira izgultam. A harmadik sarok után jöttem rá, hogy nem figyelem az időt, így karóra hiányában előszedtem a telefonom, amin legalább húsz nem fogadott hívás volt. A szám ismeretlen. Ilyenkor mindig annyira ideges leszek, mert nem tudom visszahívni az illetőt, és lehet, hogy soha nem tudom meg, hogy mit akart. Ám ekkor a telefon újra világítani kezdett és én boldogan nyomtam meg a "fogad" gombot.
- Tessék?
- Szia. Ugye Sarah?
- Igen. Te ki vagy?
- Marc. Emlékszel rám?
- Ó, persze, Marc. Mi újság?
- Semmi extra. Végeztem a melóval, és gondoltam találkozhatnánk valamikor.
- Rendben. Neked mikor jó?
- Akármikor. Akár most is.
- Most nekem sajnos nem jó. Mit szólnál a holnaphoz?
- Rendben, nekem tökéletes. Azt hiszem megadtad a címed még anno a gépen, ugye?
- Igen.
- Akkor az úgy jó, ha mondjuk holnap este hat körül érted megyek?
- Persze.
- Akkor holnap. Szia.
- Szia.
Huh, ez gyorsan ment. Azt hiszem, ezt simán vehetem randinak. A kérdés már csak az, hogy mit vegyek fel, vagy még jobb, hova megyünk? Ó, szentséges ég! Elmúlt három óra...
 Folyt.köv.

És a ruhák:  [nadrág] [felső] [kardigán] [cipő] [táska] [nyaklánc] [napszemüveg]